kacor × [4] A: 1296/ ? Kachur [szn.] (Györffy: ÁMTF. 1: 110); 1571 koczor kés [] (ErdEml. 2: 383); 1585 kaczor (Cal. 955); 1774 katzrat (NSz.); 1799 Koszor (Gyarmathi: Affinitas 315); 1833 Katzar (NSz.); 1838 Kuczor (Tsz.); 1887 Kaszúr (Herman: HalK. 2: 800); nyj. kaszur (NéprÉrt. 50: 37) J: 1 1571 ’hajlított pengéjű kés, amelyet kertészek, szíjgyártók stb. használnak | Krummesser von Gärtnern, Sattlern usw.’ (); 2 1887 ’nádvágó sarló v. kasza, gyalászka; ill. egyéb célokra használt hasonló szerszám | Sichel od. Sense zum Rohrschneiden usw.’ ()

Jövevényszó egy déli szláv nyelvből, esetleg román közvetítéssel is. |  ≡  Mac. kocup, kocop ’hajlított pengéjű kés, kádárkés; egy fajta sarló bogáncs vágására’; szbhv. kosir ’hajlított pengéjű kés, kádárkés’, (Kaj) kosę́r ’ua.’, (N.) kòsor ’kés a bogáncs vágására’; szln. kosir ’hajlított pengéjű kés, kádárkés’; – vö. még rom. cosor ’ua.’. A szláv *kosa ’kasza’ szóból; vö. →kasza. Vö. még szlk.  (N.) kosier ’kakastoll mint kalapdísz; a szecskavágó kése’; or.  (N.) кося́рь ’hasításra, vágásra stb. használt nagy, nehéz kés’; stb. – A román közvetítést a szóföldrajz támogatja; vö. még mint külön átvételt a románból: m.  (M.) kos͔ōr ’kertészkés’.  ⌂  A kacor alak affrikálódással keletkezett.  ∼  Ugyanerre az etimonra megy vissza: kocér ’fakés; sarló v. kasza nád vágására, stb.’  (1768: Bakos J.: Szműv. 30); külön átvátel egy déli szláv nyelvből, és feltehetőleg a szlovákból (↑).  ≁  Nem tartozik ide: kacor ’kandúr’  (1867: NSz.); ez a szlk. kocúr, (K.) kocur: ’ua.’ [< szláv kotъ ’macska’ szóból ered].

NyK. 34: 108; Kniezsa: SzlJsz. 237; TESz. kacor¹ a., kacor² a.; NyK. 74: 342; EWUng. kasza