kabóca A: 1791 Kabótza (NSz.); 1808 Kaboltza (NSz.); 1840 bagóca (MTsz.); 1868 gabócza (NSz.); 1881 Habócza (MagyLex. 8: 433) J: 1 1791 ? ’szöcske | Grashüpfer’ (↑), 1792 ’ua.’ (Baróti Szabó: KisdedSz.); 2 1795 ’mezei tücsök | Feldgrille’ (NSz.); 3 1800 ’a szipókások egyik alrendjébe tartozó, cirpelőszervvel rendelkező rovar | Zidake (Auchenorrhyncha)’ (Márton J.: MNSz.–NMSz.)

Szerbhorvát vagy szlovén jövevényszó. |  ≡  Szbhv. kobilica ’kis kanca, sáska; szöcske, vándorsáska; stb.’; szln. kobilica ’szöcske, vándorsáska; stb.’ [< szbhv. kobila, ill. szln. kobila: ’kanca’].  ≋  Vö. még or.  (R.) кобылица ’ua.; szöcske, vándorsáska’; ukr. кобилиця ’állvány, állványbak’, (N.) ’szöcske; stb.’. A megnevezés alapja az lehet, hogy ezeknek a rovaroknak a feje hasonló a lóéhoz; vö. ném. Heupferd ’szöcske, vándorsáska; szöcske’; ol. cavalletta ’szöcske, vándorsáska’, tkp. ’lovacska’; stb.  ⌂  A szóátvétel sokkal korábban bekövetkezhetett, mint ahogy azt a szótörténeti adatok mutatják, mivel a mai állattani szaknyelvben használatos szó csak a nyelvjárásokban élt. A kabóca alak keletkezésénél a szláv szó második szótagának magánhangzó-kiesése meghatározó volt. A habóca változat a →hab hatására keletkezett, abból kiindulva, hogy a tajtékos kabócák lárvái a habzó folyadékban élnek.

☞ Kniezsa: SzlJsz. 236; TESz.; EWUng.→ kabala¹