kabala¹ × A: 1208/ ? Kobula [hn.] (Szentpétery: KritJ. 1: 79); 1261/ Kabalapotoka [hn.] (Fejér: CD. 5/1: 163); 1395 k. kabala (BesztSzj. 935.); 1405 k. cabla paʒtor (SchlSzj. 1459.); 1476 Kabolaeerzygethe [hn.] (OklSz.); 1481 e. kobel (MNy. 85: 6); 1600 kabillája [?✐] (Thaly: VÉ. 2: 6); nyj. kȧlȧbȧ, cserkavolét, kobula (ÚMTsz.) J: 1 1208/ ? ’kanca | Stute’ (↑), 1395 k. ’ua.’ (↑); 2 [főleg eke~] 1727 ’kétágú fa, amelyen az ekét útközben csúsztatják, ekeló | gegabeltes Holz, auf dem der Pflug unterwegs geschleift wird’ (Balassa I.: Eke 222); 3 1729 ’egy fajta tűzhely; egy fajta kemence | Art Feuerherd; Art Backofen’ (HOklSzj. 63); 4 [cser~] 1767 ’fonalmotolla | Garnhaspel’ (Pápai Páriz–Bod: Dict. Tserkabola a.); 5 [cser~] 1792 ’forgóhinta | Art einfaches Karussel’ (Baróti Szabó: KisdedSz. Tser a.); 6 1833 ’ló | Pferd’ (NSz.); 7 1878 ’kuckó, sut | Ofenwinkel’ (Nyr. 7: 134); 8 1957 ’keresztfa a zsúpfedél ormán | Querholz am First des Strohdaches als Windschutz’ (ÚMTsz.) Sz: kabalás 1401 Kabalaswelgh [hn.] (OklSz.)

Szláv jövevényszó. |  ≡  Óe. szl. kobyla ’kanca’; szbhv. kobila ’ua.; madarak szegycsontja; az olajprés egy része’, (N.) kóba ’kanca’; szlk. kobyla, (K.) kobola, kobula ’ua.’; or. кобылa ’ua.’, (R.) ’ló ‹tornaszer›; egy fajta fenyítőpad, verőpad’; stb. [valószínűleg indoeurópai eredetű; vö. gör. καβἀλλης ’ló’; lat. caballus ’ua.; gebe’].  ⌂  A 2–5., 8. jelentésekhez (állatnév metaforikus használata) vö. →bak, →ló stb. A 6. jelentés jelentésbővüléssel keletkezett az 1. jelentésből. A 7. jelentés metonímia a 3. jelentés alapján. Az 1208-as adat szláv névadáson is alapulhat.

☞ ErdMúz. 49: 130; Kniezsa: SzlJsz. 235; TESz.; EWUng.→ gavallér, kabóca, kacola