káptalan A: 1372 u./ captalomnak (JókK. 107); 1372 u./ captalamban (JókK. 107); 1426 Kaptholonfelde [hn.] (MNy. 10: 82); 1458 k. kaptalanban (OklSz.); 1474 Capitulõba (BirkK. 5); 1575 káptalon (Heltai: Krón. 3a); 1585 Káptalan (Cal. 90); 1790 káptolany (NSz.) J: 1 1372 u./ ’kanonokoknak v. szerzeteseknek testülete, ill. ennek gyűlése, tanácskozása | Körperschaft von Kanonikern od. Ordensleuten bzw. ihre Versammlung’ (↑); 2 [jelzői értékben is] 1458 u. ’hiteles hely | glaubwürdiger Ort’ (OklSz.); 3 1551 ’hiteles hely vezetője, ill. levéltárosa | Vorstand bzw. Archivar eines glaubwürdigen Ortes’ (MNy. 60: 356); 4 1790 ’〈szólásokban és szólásszerű kifejezésekben a tudás jelképeként〉 | 〈in Redewendungen als Sinnbild großen Wissens〉’ (↑)

Latin jövevényszó. |  ≡  A latin adatokhoz és ezek eredetéhez vö. →kapitulum. Az egyházi latin jelentések összefüggnek azzal, hogy a gyűlés kezdetekor egy fejezetet felolvasnak a Bibliából és a szerzetesi regulából. – A káptalan alak a második nyílt szótagban bekövetkezett hangzókieséssel keletkezett; a szóvég a -talan képző hatására megszilárdult. A 2. és 3. jelentés alapja, hogy a (székes)káptalanok és a konventek a középkorban egyúttal okiratkiállító helyek (mint jegyzőségek) is voltak.  ⌂⇒  A magyarból: szbhv.  (R.) kaptolom ’káptalan’.

☞ Melich: SzlJsz. 1/2: 309; MNy. 60: 355; O. Nagy: MiFán 176; TESz.; EWUng.→ kapitulum