júdás A: 1535 iudaſok (Ozorai: Vit. Q4a); 1759/ judásnak (NSz.); 1771 Júdási [sz.] (NSz.) J: ’eszmét, barátot stb. eláruló személy | (heimtückischer) Verräter’
Köznévvé vált tulajdonnév. | ⌂ A magyar Júdás [szn.]-ből keletkezett (Iudaſnac (1416 u./²: MünchK. 81vb)) [< lat. Judas bibliai [szn.]]. Forrása: héber Jahūdā [szn.] tkp. ’ünnepelt, ismert’. ≋ Megfelelői: ném. Judas; fr. judas; stb.: ’áruló’. ⌂ Összetett szavak előtagjaként is előfordul; vö. júdáscsók ’a Jézust eláruló csók’ (1750: ItK. 12: 519); júdásfa ’fafajta, amelyre Júdás felkötötte magát’ (1865: CzF.).