jövötény × A: 1735 győtény (MNy. 1: 362); 1754 gyövötény (NSz.); 1807 Jövötény (Márton J.: MNSz.–NMSz.); 1817 gyötövén (NSz.); 1838 Gyüvötény (Tsz.); nyj. gyüeting (Imre: FelsSz.); győjtín, gyüjtény, gyüjtvény, jövőtin (ÚMTsz.) J: 1 1735 ’folyófű, szulák | Winde 〈als Pflanzenname〉’ (↑); 2 1754 ’növény | Pflanze’ (↑)
Származékszó. | ⌂ A jöv- ~ jö- tőből (a →jön ’származik, keletkezik’ tőváltozata) -ény névszóképzővel keletkezett; vö. →irány, →kötény stb. A szó belseji t ugyancsak képzőnek látszik, amelynek lényege és funkciója azonban ismeretlen. – Eredetileg háromszótagú lehetett; a kétszótagú változat szóösszevonásból keletkezett. A megnevezés a szulák gyors, buja növekedésére utal; hasonló szemlélethez vö. →erdő, →eresztvény.
☞ TESz.; EWUng.→ jön