józan A: 1401 Jozan [szn.] (OklSz.); 1416 u./³ meg iozanollon [sz.] (AporK. 173); 1498 Jozon [szn.] (Csánki: TörtFöldr. 3: 374); 1508 rozanok (DöbrK. 351); 1560 k. Joszansagh [sz.] (GyöngySzt. 109.); 1598 gyozan (NySz.); nyj. rózant [□] (MTsz.) J: 1 1401 ? ’megfontolt, mértéktartó, világos gondolkodású 〈személy〉; megfontolt emberre jellemző 〈magatartás, tulajdonság〉 | besonnen, vernünftig 〈Person〉; einem besonnenen Menschen eigen 〈Haltung, Art〉’ # (↑), 1416 u./³ ’ua.’ (↑); 2 1519 ’nem iszákos, nem ittas | nicht trunksüchtig; nüchtern’ # (JordK. 264); 3 1909 ’egészséges, nem veszett 〈kutya〉 | gesund, nicht toll 〈Hund〉’ (NyF. 56: 39) Sz: józanul [meg~, ki~] 1416 u./³ (↑) | józanodik [meg~, ki~] 1621 Megjozanodni [sz.] (Szenczi Molnár: Dict.) | józanít [meg~, ki~] 1636 megjózaníttya (NySz.)
Bizonytalan eredetű, esetleg belső fejlődés. | ⌂ Származékszó lehet. Az alapszó valószínűleg a →jó¹, a szóvégi -n névszóképzőnek tűnik; vö. →gyertyán. Ebben az esetben eredetileg melléknév lehetett. Azzal is számolni lehet azonban, hogy az -n végződés módhatározói rag. Ebben az esetben eredetileg talán határozószó lehetett, amely jelzői szerepben melléknévvé vált. A szó belseji z funkciója úgy, mint az eredeti szó eleji r esetében is, tisztázatlan; a szó eleji gy affrikálódáson alapulhat. ⚠ Az ótörökből való származtatása kevésbé valószínű.