jószág A: 1372 u./ ioʒagat (JókK. 7); 1530 ÿoſſaghomoth (KL. 88.); 1538 ÿoſak (KL. 172.); 1656 gjoszagra (MNy. 69: 108) J: 1 1372 u./ ’vagyon; javak | Habe; Güter’ (); 2 1372 u./ ’haszon; vkinek a java | Nutzen; Wohl’ (JókK. 53); 3 1372 u./ ’erény; jóság | Tugend; Güte’ (JókK. 20); 4 1416 u./² ’isteni, égi erő | göttliche, himmlische Kraft’ (MünchK. 60vb); 5 1511/ ’gabona | Getreide, Korn’ (TörtTár 1903: 417); 6 1517 ’állatállomány, háziállat | Vieh’ (MNy. 11: 360); 7 1517 ’földbirtok | Landgut’ (TörtTár 1890: 559); 8 1585 ’dolog, holmi | Habe, Sache’ (Cal. 761); 9 1770/ ’kedves személy | nettes Ding 〈Person〉’ (NSz.) Sz: jószágos 1405 k. ioʒagus ’erényes, erkölcsös | tugendhaft’ (SchlSzj. 6.)

Származékszó. |  ⌂  A →¹ ’vagyon, javak; jó, jólét stb.’ szóból keletkezett -szág névszóképzővel (a -ság névszóképző változata); a szóvéghez vö. →ország. – Ez a jóság ’erény, jóság’ (→¹) szó párhuzamosan, szóhasadás által keletkezett párja. – A jelentések az eredeti 1. jelentésből keletkeztek jelentésszűküléssel; hasonló jelentésfejlődéshez vö. →marha.

Horger: MSzav. 93; TESz.; EWUng. ¹UN UEW. № 1734; UEW. № 188