jobbágy A: [1127–1131] ioubagio [lat. végződéssel] (Fejérpataky: IKOkl. 17); 1138/ Eubag [szn.] (MNy. 32: 132); 1199 Jobbagionibus [lat. végződéssel] (HOkm. 2: 2); [1200 k.] ẏobagẏonibus [lat. végződéssel] (An. 22.); 1228–1232 Jeubagio[n]es [lat. végződéssel] (MNy. 11: 319); 1229/ Jobagi [sz.] [hn.] (VárReg. 345.); 1258 Jobaghfiu (OklSz.) J: 1 [1127–1131] ’várjobbágy, királyi, egyházi és földesúri birtok (várvédő) lovas katonája | Art Burgsaß, Reisiger, Vasall 〈auf Krön-, Kirchen- od. Lehengütern〉’ (); 2 [1200 k.] ’főúr | Magnat’ (), [1237–1240] ? ’hűbérbirtokon gazdálkodó, szabadságában korlátozott, szolgáltatásokra kötelezett személy | Leibeigener’ (PRT. 1: 776), 1508 ’ua.’ (MNy. 9: 86); 3 1511/ ’alattvaló | Untertan’ (TörtTár 1903: 416); 4 1576 ’egy tanya, majorság, parasztudvar helyben lakó személyzete, szolgái | Gehöft eines Fronbauern’ (MNy. 69: 107) Sz: jobbágyság 1525 k. jobaghſagnak (NyK. 28: 77)

Származékszó. |  ⌂  A →jobb szóból keletkezett -gy kicsinyítő képzővel; vö. Füzegy [hn.] (→fűz²), (N.) ormágy (→orom) stb. Az eredeti jelentése ’egy néposztály legjobb tagja’ lehetett. Hasonló szemlélethez vö. gör. ἄριστος ’a legjobb; nemes, előkelő, elsőrangú’; lat. optimales ’előkelők, arisztokraták’; or.  (R.) лучии ’jobb; előkelő, elsőrangú, nemes’ stb. – A jelentésfejlődés a középkori hűbériség társadalmi körülményeivel függ össze. Az eredeti jelentés kialakulásához vö. →asszony, →úr stb.  ⌂⇒  A magyarból: szbhv.  (N.) jòbađi [többes szám]; rom. iobag; stb.: ’jobbágy’.

I.OK. 7: 262; Ethn. 76: 11; TESz.; Balázs: Deáks. 341; EWUng. jobb