jezsuita A: 1559 Iesvita (TESz.); 1630 jesuitákra (NySz.); 1632 jesuvita (NySz.); 1668 esavita (NySz.); 1779/ jezsuiták (NSz.); 1783 Jésuitáktól (ItK. 88: 344); 1785 Jésoviták (NSz.); 1793 Iesovíta (NSz.); 1799 Jeszoviták (NSz.); 1803/ Jézuitai [sz.] (NSz.); 1882 Jézsvita (NSz.); nyj. jëzsovita (Bálint: SzegSz.); jézsuhita (Csűry: SzamSz.) J: ‹mn› 1559 ’a jezsuitákkal kapcsolatos, rájuk vonatkozó | jesuitisch’ (↑) | ‹fn› 1 1630 ’egy katolikus szerzetesrendnek, az ún. Jézus-Társaságnak a tagja | Jesuit’ (↑); 2 1791 ’mesterkedő és képmutató személy | heuchlerischer Intrigant’ (NSz.)
Latin jövevényszó. | ≡ Lat. (k.), (ú.) Jesuita ’Jézust szolgáló, jámbor, vallásos szerzetes; bigott, vakbuzgó, alakoskodó, álszent’, (ú.) ’jezsuita’ [< lat. Jesus [szn.]]. A középlatin elnevezést a Loyolai Szent Ignác által 1534-ben alapított rend, a ,,Jézus társaságˮ tagjainak gúnyneveként használták. ≋ Megfelelői: ném. Jesuit; fr. jésuite; stb.: ’jezsuita’. – A rend 1561–1562-ben Magyarországon is letelepedett. ⌂ A hangzóközi zs-hez vö. →bazsalikom stb. A szó belseji v, ill. h egyes változatokban hiátustöltő funkciójú.