jelenlét A: 1561 ieloͤn letet (MNy. 67: 493); 1649 jelen-létében (NSz.) J: 1 1561 ’vmely helyen való (ott) tartózkodás, meglét; jelenvalóság, (tudatos) ottlét, megélés | Anwesenheit; Dasein’ # (↑); 2 1807 ’a pillanatnyi lét, a jelen | Gegenwart’ (NSz.); 3 1831 ’lélekjelenlét | Geistesgegenwart’ (NSz.)
Összetett szó. | ⌂ A →jelen + →lét tagokból keletkezett jelzői alárendeléssel. A 3. jelentés önállósodás útján alakult ki a lélekjelenlét (1831: NSz.) szóból; vö. még lelke jelenléte ’ua.’ (1818: NSz.). A lélekjelenlét a ném. Geistesgegenwart ’képesség gyorsan, mégis megfontoltan cselekedni’ tükörfordítása. ∼ Egyéb, régi megnevezése: (R.) jelenlétel ’jelenlét; belépés, bekövetkezés, jelenlét, ottlét’ (1585: Cal. 841).