javas A: 1392 Joasch [szn.] (Nyr. 94: 248); 1739 jovasnak (NSz.); 1786 javos, Javós-fü̍ (NSz.) J: ‹mn› 1392 ? ’varázserejű; gyógyító erejű | zauberkräftig; heilkräftig’ (↑), 1739 ’ua.’ (↑) | ‹fn› 1 1392 ? ’kuruzsló | Quacksalber’ (↑), 1786 ’ua.’ (↑); 2 1817 ’jós | Wahrsager’ (TudGyűjt. 2: 54) Sz: javasol 1789 javaslását [sz.] ’kuruzslással foglalkozik, sarlatánkodik | quacksalbern’ (NSz.)
Származékszó. | ⌂ A jav- ~ jov- tőből (a →jó¹ tőváltozata) -s névszóképzővel keletkezett. Az eredeti jelentés ’(magával) jót hozó’ lehetett. A jelentésekhez vö. →jós. A jelentés kialakulása azon alapul, hogy a varázsló, bűvész, kuruzsló jóslással is foglalkozott. Ma a szó leginkább a javasasszony ’kuruzsló; javas-, füvesasszony’ (1796: NSz.) összetételben és a javasol származékszóban él. A javasol számazékszó ugyanolyan struktúrájú mint a →javasol, de független attól.