javall A: 1551 ioualunc (NySz.); 1566 iaualác (Heltai: Fab. 60); 1575 iauallác (Heltai: Krón. 76b); 1640 jóvall [?✐] (NySz.); 1755 Javállya [l-j] (NSz.); 1784 javolhatóság [sz.] (NSz.) J: 1 1551 ’helyesnek tart; jóváhagy | billigen, gutheißen; approbieren’ (↑); 2 1577 k. ? ’tanácsol; javasol | raten; vorschlagen’ (OrvK. 51), 1717 ’ua.’ (Mikes: TLev. 4) Sz: javallat 1803 javallata (MKurir 1803. dec. 2.: 21.§ [lábjegyzet]); 1804 javallata (NSz.)
Származékszó. | ⌂ A jav- ~ jov- tőből (a →jó¹ tőváltozata) -l ~ -ll igeképzővel keletkezet, amelynek eredeti jelentése ’vminek vél, tart, minősít’; vö. helyesel (→helyes), rosszall (→rossz). A 2. jelentés metonímia; vö. még →javasol.
☞ TESz.; EWUng.→ jó¹