izzad A: 1560 k. me̜gh Iszzatt [d-t] [sz.] (GyöngySzt. 675.); 1577 k. megh ÿʒʒaggÿon [d-j] (OrvK. 152); 1595 izdo (NySz.); 1690 idzad (NySz.); 1794 izodok (NSz.) J: 1 1560 k. ’(fel)forrósodik, hevül | heiß werden, sich erhitzen’ (↑); 2 1566 ’verejtékezik | schwitzen’ # (Heltai: Fab. 104) Sz: izzadt 1560 k. (↑) | izzadság 1762 izzadság (NSz.) | izzadtság 1772/ ízzadtságot (NSz.) | izzadmány 1854 izzadmányokat (NSz.)

izzaszt A: 1577 k. ÿʒaʒʒd megh [izaszt □] (OrvK. 114); 1683 Idzasztó [sz.] (NySz.); 1751 k. izzasztya [t-j] (NSz.) J: 1 1577 k. ’(fel)forrósít, hevít | erhitzen, heiß machen’ (↑); 2 1604 ’izzadásra késztet | in Schweiß bringen’ # (Szenczi Molnár: Dict. Vrígo a.)

izzat ∆ A: 1578 Meg izzattya [t-j] (NySz.) J: ’izzadtság | in Schweiß bringen’

Származékszó. |  ⌂  Az →izzik igéből keletkezett -d kezdő-gyakorító képzővel, ill. -szt, -t műveltető képzővel, vö. →marad : maraszt, →virrad : virraszt stb. Az izdó ’forrósít, izzít, felhevít’  (↑) származékszó az [1]-es tőtípus hatására utal. A ’(meg)izzad, verejtékezik’, ill. ’megizzaszt, izzadásra késztet’ jelentések metonimikusan keletkeztek egy eredeti ’felforrósodik, felhevül; hevít, izzít’ jelentésből. – A (R.) izz ’izzadság, veríték, verejték; hőség, forróság, izzás, parázs’  (1808: Sándor I.: Toldalék) az igékből lett elvonva a nyelvújítás idején; ma csak összetételi előtagként él; vö. izzlap ’az izzadság felszívására a ruha hónalji részébe varrt, félhold alakú (kivehető) betét’  (1952: NSz.).

☞ Bárczi: SzófSz.; TESz.; EWUng.→ izzik