izraelita A: 1416 u./¹ Iſr̄litaknac (BécsiK. 234); 1416 u./³ israelitai [sz.] (AporK. 84); 1717–1759/ izraéliták (NSz.); 1770 Izráelita (NSz.); 1790 Izraeliták, Izraélíta (NSz.) J: ‹fn› 1416 u./¹ ’zsidó vallású személy | Jude’ (↑) | ‹mn› 1858 ’a zsidó vallásúakkal kapcsolatos, rájuk vonatkozó | jüdisch’ (NSz.)
Latin jövevényszó. | ≡ Lat., (e.) Israelitae [többes szám], Israelita, Israelites ’izraelita, zsidó személy’ [< gör. Ισραηλίτης ’ua.’, tkp. ’Izrael utóda, leszármazottja’]. Forrása a héber Yiśrā’ēl [szn.]’‹az ótestamentumi Jákob ősatya másik neve›’, tkp. ’Istennel harcoló’ ≋ Megfelelői: ném. Israelit; fr. Israelite; stb.: ’izraelita, zsidó személy’. ⌂ A korábbi változatok s betűje valószínűleg zs hangnak felel meg; a z-s alakhoz vö. →izmaelita.
☞ TESz.; EWUng.→ izmaelita