iszák² ∆ A: 1560 k. iszak (GyöngySzt. 3043.) J: ’részeges ember | Trunkenbold, Säufer’ Sz: iszákos 1786 iszákos (NSz.)
Egy összetétel utótagjának önállósodásával keletkezett. | ⌂ A boriszák (↑) (→bor + →iszák¹) szóból keletkezett, eredetileg ’bor(os)tömlő’ jelentésben, amely azonban metaforikusan ’iszákos, részeges ember’ jelentésűvé vált. Hasonló jelentésváltozású összételekhez vö. borzsák ’ua.’, tkp. ’bortömlő, borzsák’ (1655: NySz.); boroshordó ’iszákos, részeges ember’ (1820: NSz.) stb. Vö. még ném. Weinschlauch ’egy fajta tartály; iszákos, részeges ember’. A jelentésváltozáshoz az →iszik is hozzájárulhatott. A szó ma leginkább az iszákos származékában él, ugyanazzal az -s melléknévképzővel, de némileg más jelentésben: boriszákos ’a nők körül legyeskedik, somfordál’ (1592: NySz.).