iszalag A: 1500 k. ý zalagh (Gl.); 1579 k. Iʒonyagoth (MNy. 56: 116); 1621 juʃʒalag (Szenczi Molnár: Dict.); 18. sz. eleje Juh Szalag (MNy. 56: 401); 1763 Juszalág (NSz.); 1820 Jusallag [ɔ: Juszallag] (NSz.); 1825 Iszalak (NSz.); 1966 kuszalag (Csapody–Priszter: MNövSz.); nyj. nyuszalag, viszȧlȧg (ÚMTsz.); szalag (Nyr. 40: 283) J: 1 1500 k. ’rekettye; madárberkenye | Ginster; Vogelbeere’ (↑); 2 1621 ’bangita | Schneeball 〈Bot〉’ (↑); 3 1763 ’fűzfa | Weidenbaum’ (↑); 4 1798 ’jerikói lonc | wohlriechendes Geißblatt’ (NSz.); 5 1800 ’csucsor, ebszőlő | (bittersüßer) Nachtschatten’ (Márton J.: MNSz.–NMSz.); 6 1807 ’erdőkben közönséges, felkapaszkodó, szívós szárú cserje | Waldrebe (Clematis)’ (MagyFűvészk. 321)

Jövevényszó egy szláv, valószínűleg déli szláv nyelvből. |  ⌂  A szláv adatokhoz és az eredetéhez vö. →szulák. – A mássalhangzótorlódás feloldásához vö. →iskola, →isztár stb. Sok változat népetimológiásan keletkezett, amelyet a →juh, →szalag stb. befolyásolt. A jelentések, amelyek közül némelyik (pl. a csak egyszer adatolt 1. jelentés) bizonyosan egyfajta terminológiai bizonytalanságot tükröz, a ’szulák (futónövény) ‹botanika›’ jelentésre mennek vissza.  ⊚  A szó ma leginkább a növénytani szakszókincsben és a nyelvjárásokban él.

☞ Kniezsa: SzlJsz. 226; TESz.; EWUng.→ szulák