ispót † A: 1562 Iſpottal (MNy. 66: 233); 1585 isfot (Cal. 1056); 1865 ispót (CzF.) J: ’egy fajta sebészeti eszköz | wundärztliches Gerät’
Német (feln.) jövevényszó. | ≡ Ném. (kés. kfn.) spate, (kor. úfn.) spat: ’vágókés, metszőkés; keverőkanál, fakanál’ [indoeurópai eredetű; vö. gör. σπάϑη ’a takács széles, lapos faeszköze; keveréshez használt spatula; stb.’; ang. (óang.) spada ’ásó’; stb.]. ⌂ A szó elejéhez vö. →iskola, →istálló stb. A szó belseji ó vélhetően a bajor-osztrákból származik; vö. →drót, →gróf stb. A szó belseji f-hez vö. →ciprus, →dupla stb.
☞ Mollay: NMÉr.; EWUng.→ spádé