szócikk megosztása

ismérv A: 1841 ismérvei (Religio 1841/26.: 411); 1844 ismerv (NSz.); 1844 ismerve [□] (NSz.) J: ’kritérium; ismertető jegy | Kriterium; Kennzeichen’

Tudatos szóalkotással keletkezett származékszó. |  ⌂  Az ismér-ből, amely az →ismer változata. Egyes v-tövű főnevek szóvégi v-jét tévesen képzőként értelmezték, és képzőként használták; vö. →élv. Az alaktani és jelentéstani felépítésére az →érv (melynek hasonló a jelentése) is hatással lehetett.

☞ TESz.; EWUng.→ ismérv