iránt A: 1372 u./ egÿ arant (JókK. 86); 1588 egy irant (Frankovics: Haszn. 100a); 1627 iránt (NySz.); 1742 erántá (NSz.); 1755 éránt (NSz.); 1780 erányt (NSz.); 1863 Erént (Kriza [szerk.] Vadr. 497) J: ‹névutó› 1 1372 u./ ’vmilyen módon | auf irgendeine Weise’ (↑); 2 1519 ’vminek az irányában; felé | in Richtung von; gegen, nach’ (JordK. 164); 3 1528 ’vmire nézve; vmire vonatkozólag | hinsichtlich od. bezüglich einer Sache’ (SzékK. 122); 4 1618 ’vkivel szemben | gegenüber 〈auch abstr.〉’ # (NySz.) | ‹hsz› [birtokos személyjelekkel] 1750 ’vkivel szemben, vkinek a javára | jmdm gegenüber’ # (NSz.)

Megszilárdult ragos alakulat. |  ⌂  Az alapszó egy eredeti igenévszó névszói értékű tagja volt ’irány; egy irányba (el)mozdul, tovább halad, előrehalad, fut, rohan stb.’ jelentéssel. A szó igei értékű tagja a (R.) ir ’fut, szalad, rohan’ (vö. →iramik; vö. még →irány).  ≡  Ez az alapszó örökség az ugor korból; vö. vog.  (T.) o̰r ’oldal, tájék, irány; ok, ügy, dolog, mód’, (Szo.) ur ’hegyhát, földhát; vminek a pereme, szegélye, oldala, széle; mód’; osztj.  (V.) ur ’szegély, éles perem’, (O.) wur ’mód, ok’ [valószínűleg ugor *urɜ ’vminek a pereme, szegélye, oldal, szél, irány’].  ⌂  Az alapszó névszói jellegét esetleg a (N.) ir ’irány’  (ÚMTsz.), ill. a N. (N.) irá ’gyerünk!, rajta!’ [hsz] (az ir-ből (↑) -á latívuszraggal) igazolhatta, amennyiben az ir nem az iránt-ból keletkezett elvonással. Az iránt végződése: -nt helyhatározó rag; vö. →mint, →imént stb. Eredetileg a helymeghatározás megjelölésére szolgáló névutó volt.

☞ TESz.; MSzFE.; MNy. 66: 189; EWUng.→ arányoz, egy-, iramik, irányUN UEW. № 1724