inzsellér A: 1661 ingenierseghez [sz.] (Horváth M.: NEl. inzsenyér a.); 1705 incsenírünket [?] (RákFLev. 1: 401); 1705 insinier (RákFLev. 1: 395); 1705 incsinérünk [?] (RákFLev. 9: 170); 1706 ingenieuret, ingeniur (Horváth M.: NEl. inzsenyér a.); 1706 inzsenér, inzsenir [] (Horváth M.: NEl. inzsenyér a.); 1706 ingsinért (RákFLev. 1: 464); 1708 Indzsenyér [] (Horváth M.: NEl. inzsenyér a.); 1708 inzenírem (RákFLev. 2: 219); 1708 Ingy'zénér (Pápai Páriz: Dict.); 1709 incseréllel [?] (Horváth M.: NEl. inzsenyér a.); 1749 ind'zennér (D. Éltes: FrSz.); 1783 Inszellérséget [ɔ: Inzsellérséget] [sz.] (NSz.); 1787 Intzellér (MNy. 65: 334); 1801 inzsönör (D. Éltes: FrSz.); nyj. hincsëllér (MTsz.) J: ’technikailag képzett szakember; mérnök | technisch gebildeter Fachmann; Ingenieur’

Német jövevényszó. |  ≡  Ném.  (kor. úfn.) ingegnier, ingenier ’hadmérnök’, – ném. Ingenieur ’mérnök’ [< ol. ingegnere ’mérnök’; a lat.  (k.) ingenium ’hadi eszköz, szerkezet, gép’ szóra megy vissza].  ≋  Megfelelői: ang. engineer; fr. ingénieur; stb.: ’mérnök’.  ⌂  Az inzsellér típusú változatok valószínűleg a →zsellér hangalakja alapján keletkeztek. A szó eleji h-hoz vö. →inda, →int¹ stb.

TESz.; EWUng. generális¹