inga A: 1836 Inga (Szily: NyÚSz.) J: ’ingaóra működését lengésével szabályozó, (korongban végződő), rúd alakú alkatrész | Pendel’ # Sz: ingázik 1858 ingázni [sz.] (Vadász-Vers. 1858. febr. 30.: 92); 1964 ingázó [sz.] ’két helység között rendszeresen ide-oda utazik | pendeln’ (NSz.)

Egy származékszó szófajváltása tudatos szóalkotással. |  ⌂  Főnevesült folyamatos melléknévi igenév a képzővel az →ing-ből (az →inog változata); vö. →csusza, →hinta stb.  ∼  Más, korábbi megnevezések: lóga (→lóg) ’ua.’  (1846: MNy. 46: 349).  ⌘  Nyelvújítási szóalkotás.

TESz.; EWUng. inog