ing A: 1372 u./ engalya (JókK. 46); 1395 k. enk (BesztSzj. 707.); 1405 k. imeg (SchlSzj. 1265.); 1481 e. jngenet [ɔ: ingemet] (MNy. 85: 6); 1519 k. vngeínket (DebrK. 47); 1533 Ewmeg (Murm. 2039.); 1549 ewmeoghnek (MNy. 63: 158); 1763 immeg (NSz.); 1809 Ǘmög (NSz.); 1831 ümg (Kreszn. ümög a.); nyj. imëgbe (ÚMTsz.); ímök (Nyatl.) J: ’a felsőtesten viselt, (galléros) férfi fehérnemű | Hemd’ #
Bizonytalan eredetű, esetleg egy iráni jövevényszó. | ≡ Vö. középiráni yāmag, yamak ’ruha’; kurd yūma ’durva szövet’ [tisztázatlan eredetű]. ⌂ A származtatás nehézsége a vokalizmus; hasonló hangfejlődéshez közvetlenül az iráni jövevényszavakban azonban vö. →bűz, →vért stb. A szó elejének kialakulásához vö. →iromba, →juhar stb. A kétszótagos változatok az eredetiek. Az ing alak toldalékolt alakokban keletkezett; az m > n hangváltozáshoz vö. →hint, →romlik stb.
☞ TESz.; MSFOu. 151: 264; ÉFOu. 13: 241; EWUng.→ fersing, jéger