ind A: 1573 Induſoc, Induſſoknac (Nyr. 94: 482); 1799 Hindus-Indus (NSz.); 1807 Ind Országi (NSz.); 1854/ indu (NSz.) J: ‹fn› 1 1573 ’az Indiában lakó népek közé tartozó személy | Inder’ # (); 2 1638 ’pulykakakas | Truthahn’ (MNy. 80: 246); 3 1786 ’indián ember | Indianer’ (NSz.) | ‹mn› 1 1638 ’az indiánokkal kapcsolatos, rájuk vonatkozó | indianisch’ (OklSz. indus-kappan a.); 2 1799 ’az indiaiakkal kapcsolatos, rájuk vonatkozó | indisch’ # (); 3 1882 k. ’az indoeurópai nyelvek legkeletibb ágához tartozó 〈nyelv〉 | arisch-indisch 〈Sprache〉’ (MagyLex. 9: 394)

Latin jövevényszó, később nemzetközi szó. |  ≡  Lat. Indi [többes szám] ’indiai ember’, Indus ’ua.; etiópiai, ill. abesszin ember; arab ember’ [< gör. Ινδοί [többes szám], Ινδός ’indiai ember, különösen mint elefánthajcsár’ < újperzsa hindu ’ua.’ < újperzsa Hind [hn.] ’India’]; – ném. Inder; ang. Indian; fr. Indien; stb.: ’indiai ember’.  ⌂  A korábbi változatok szóvégi s-éhez vö. →ámbitus. Az ind alakhoz vö. →alán. A hindus, indu változatok a →hindu hatására utalnak. A főnévi 3. jelentéshez és a melléknévi 1. jelentéshez vö. →indián. A főnévi 2. jelentés keletkezése azon a körülményen alapul, hogy a pulykakakas-tenyésztés Közép-Amerikából (Nyugat-India) terjedt el; vö. még (R.) india ’pulykakakas’  (1601: MNy. 80: 246); (R.) indiai kakas ’ua.’, tkp. ’indiai kakas’  (1606: MNy. 80: 246).  ∼  Idetartozik: Indiatolfoǵvan [hn.] ’India’  (1416 u./¹: BécsiK. 75); ez a lat. India [hn.] ’ua.’ szóból ered.

TESz.; EWUng. hindu, indián, indigó, indonéz