imponál A: 1605 imponalni [sz.] (SzT.); 1620/ imponálták (MNy. 79: 126) J: 1 1605/ ’meghagy, elrendel; parancsol | verordnen; befehlen’ (↑); 2 1790/ ’tiszteletet, elismerést, bámulatot kelt; tetszik | imponieren; gefallen’ (NSz.)
Latin jövevényszó. | ≡ Lat. imponere ’vhová állít, helyez; kötelességet, kötelezettséget kiszab, kiró; stb.’, (h.) ’(meg)parancsol, utasít, elrendel’ [vö. lat. ponere ’fektet, állít, helyez’]. ⌂ Az ál végződéshez vö. →ágál stb. A 2. jelentéshez vö. ném. imponieren; fr. imposer: ’tiszteletet, elismerést, bámulatot kelt’.