illik² ∆ A: 1522 ? Ello [sz.] [szn.]; Illo [sz.] [szn.] (MNyTK. 86: 41), de vö. →illat; 1724 el-illanak (MNy. 8: 438); 1824 ilni [sz.] (NSz.); 1838 Ill (Tzs.); 1872 szétínlik [▽] (Nyr. 1: 199) J: 1 1522 ? ’eltűnik | verschwinden’ (↑), 1724 ’ua.’ (↑); 2 1777 ’(el)szalad | (weg)laufen’ (NSz.); 3 1808 ’illatozik | duften’ (Sándor I.: Toldalék); 4 1872 ’elmállik; elporlad | zerfallen; verstauben’ (↑)
illant † A: 1619 Illanta ... kj (MNy. 61: 473) J: ’elfut; elszökik | weglaufen; entweichen’
illan A: 1748 el ... illanni [sz.] (NySz.); 1872 elillanik [□] (NSz.) J: 1 [főleg el~] 1748 ’gyorsan, könnyedén elfut; elszökik | leicht weglaufen; entweichen’ (↑); 2 1878 ’a levegőben eloszlik, eltűnik | luftartig werden, sich verflüchtigen’ (NSz.)
A szócsalád alapja, az illik² belső keletkezésű, valószínűleg származékszó. | ⌂ Az alapszó a (R.) ir ’rohan, szalad, fut’ lehetett. A szóvég -l gyakorító képző; vö. →omlik, rejlik (→rejt) stb. Az r > l hangváltozáshoz vö. →iringál, →abál stb. – Az illan és illant az →illik² szóból keletkezett -n, -nt mozzanatos képzővel; vö. →osont, →pillant stb.