iker [4] A: 1086 ikirbucur [hn.] (MNL (OL) Dl. 208421); 1093/ ikurtov [hn.] (MNL (OL) Dl. 207056); 1095 ikirbucur (OklSz.); 1214 Ykvrtou [hn.] (OklSz.); 1243/ ykrusegerfa [sz.] (OklSz.); 1286 Ikerweyz (Györffy: ÁMTF. 2: 574); 1405 k. jkeres [sz.] (SchlSzj. 229.); 1455 k. kethwkruwelg [sz.] (OklSz.); 1795 íkereim (NSz.); 1834 Ükör (Kassai: Gyökerésző 3: 20); nyj. ikër (MNy. 63: 108) J: ‹mn› 1095 ’kettős | zweifach, Zwillings-’ # () | ‹fn› 1395 k. ’ugyanazon anyától, ugyanazon szüléskor világra hozott két v. több gyermek (vmelyike) | Zwilling, Drilling usw.’ (BesztSzj. 45.) Sz: ikres 1243/ ()

Jövevényszó egy csuvasos típusú ótörök nyelvből. |  ≡  Csuv. yəԍər ’kétszer; ikrek’; – Kāšγ. ikkiz vagy ekkiz ’ikrek’; oszm. ikiz ’ua.’; stb. [< török iki, eki ’kettő’].  ⌂  A magyarba átkerült alak *ikir. A 18. századra elavult szót a nyelvújítás élesztette újjá.

MNy. 3: 221; TESz.; Ligeti: TörK. 311; EWUng.