iga A: 1395 k. ÿga (BesztSzj. 765.); 1806 ígáját (NSz.) J: 1 1395 k. ’járom | Joch 〈haupts. für Ochsen〉’ (↑); 2 1416 u./¹ ’alattvalói helyzet, kiszolgáltatottság jelképeként; elnyomott állapot, szolgaság | Unterdrückung, Knechtschaft’ (BécsiK. 196); 3 1416 u./² ’egy pár 〈teherhúzó állat〉 | Gespann 〈Zugtiere〉’ (MünchK. 73rb); 4 1872 ’párba fogott teherhúzó állat szekérrel v. ekével együtt | Gespann Zugtiere samt Wagen od. Pflug’ (NSz.); 5 1901 ’a járom felső vízszintes fája, járomfa | Nackenholz des Joches’ (Nyr. 30: 100); 6 1916 ’hámfa | Wagenschwengel’ (ÚMTsz.) Sz: igás 1508 Igas [hn.] (SzKözl. 1971: 171) | igáz [ma főleg le~] 1604 igázom (Szenczi Molnár: Dict. Cónjugo a.)

Jövevényszó egy szláv nyelvből, valószínűleg a szlovénból. |  ≡  Szln. igo ’járom, iga’, (N.) ’felhérc’; – óe. szl. igo ’járom, iga’; szlk.  (N.) iho ’ua.’; or. иго ’elnyomás, szolgaság’, (N.) ’járom, iga’; stb. [indoeurópai eredetű; vö. óind yugám ’ua.; egy pár; nem(zetség), nemzedék’; lat. iugum ’járom, iga’; stb.]. – E származtatás mellett szóföldrajzi okok szólnak.  ⌂  A 2–6. jelentés metonímia, ill. metafora; vö. →járom.

☞ Kniezsa: SzlJsz. 220; TESz.; CIFU7 3A: 246; EWUng.→ jóga, veternye