ifjú [5] A: 1320/ ? Ifyumezeu [hn.] (OklSz.); 1372 u./ yfyoſagtol [sz.] (JókK. 143); 1416 u./¹ ifiakat (BécsiK. 43); 1531 k. Iffiu (MKsz. 1984: 230); 1548 Effyac (SzZsolt. 155a); 1787 ifileány (NSz.); 1831 íffi (Kreszn.); 1838 if-férfiu (NSz.); 1863 éfiasszony, Éfiu (Kriza [szerk.] Vadr. 48, 496) J: ‹mn› 1 1320/ ? ’fiatal | jung’ (↑), 1372 u./ ’ua.’ (↑); 2 1765 ’új | neu’ (NyIrK. 26: 73) | ‹fn› 1 1320/ ? ’felserdült ifjú | Jüngling’ # (↑), 1405 k. ’ua.’ (SchlSzj. 243.); 2 1524 ’apród, inas | Page’ (MNy. 13: 123); 3 1583 ’diák, tanuló | Student’ (NyIrK. 26: 73) Sz: ifjúság 1372 u./ (↑) | ifjúdad 1416 u./¹ ifiudad ’nagyon fiatal | sehr jung’ (BécsiK. 171) | ifjúdadság 1416 u./² ifiudadſagomtol (MünchK. 25rb) | ifjúcska 1416 u./³ ifiuczka (AporK. 58) | ifjodik [ma főleg meg~] 1560 k. megh iffywdny [sz.] (GyöngySzt. 456.) | ifjonc 1786 ifjontzok (NSz.) | ifjonti 1808/ ifjonti (NSz.)

Összetett szó. |  ⌂  Az önálló szóként nem adatolt í ~ é ’fiatal, kicsi’ + →fiú tagokből keletkezett jelzői alárendeléssel. Az í ~ é valószínűleg örökség az ugor korból; vö. osztj.  (V.) äj ’kicsi, alacsony, vékony’, (DN.), (K.) ȧj ’kicsi, fiatal’ [ugor *äjɜ ’kicsi, fiatal’].  ∼  Ugyanezzel az előtaggal: (N.) ilán ’kislány’ (í + leány) (MTsz.); (N.) ileány ’ua.’  (Nyr. 32: 416).  ⌂  Az ifjú eredeti jelentése ’kicsi, fiatal legény’ lehetett. – Összetételként elhomályosult.  ∼  Idetartozik: ifi ’ifjabb, fiatalabb ‹a sportban›; ifjúmunkás ‹a szocializmusban›’  (1922: Bánhidi: Sportny. 249); az ifjú-ból keletkezett szórövidüléssel és -i kicsinyítő képzővel.

☞ TESz. ifi a. is; MSzFE.; EWUng.→ fiúUN UEW. № 1727; UEW. № 1728