szócikk megosztása

ibrikál A: 1613 iprikálék [~ik □] (NySz.); 1621 Iprikelni [sz.] (Szenczi Molnár: Dict.); 1678 ibrikáltál (Nyr. 72: 267); 1763 iprikélni [sz.] (NSz.); nyj. ifrikál (ÚMTsz.) J: ’természeti szükségét végzi | seine Notdurft verrichten’

Származékszó. |  ⌂  Az →ibrik szóból keletkezett -l igeképzővel. A megnevezés alapja az a megfigyelés lehetett, hogy a muszlimok a szükségük végzése után, egy magukkal hozott ibrik-ből öntött vízzel tisztálkodtak papír használata helyett.

☞ TESz.; EWUng.→ ibrik