hűhó A: 1815–1817 hǘ-hó (Kelemen J.: Mondsz. 345); 1851 hi-hó (NSz.) J: ‹fn› 1 1815–1817 ’sok beszéd, felesleges hangoskodás; zajos megmozdulás, nagy felfordulás | Redefluß, Geschrei; lärmende Bewegung, großer Umsturz’ (↑); 2 1846/ ’látványos ünnepség, cécó | spektakuläres Fest, Klimbim’ # (Kelemen J.: Mondsz. 856) | ‹isz› 1851/ ’〈igavonó állatok terelőszava, ill. vadászkutyák megállítására használt kiáltás〉 | 〈Treibew für Zugtiere bzw. Ruf zum Anhalten von Jagdhunden〉’ (↑)
Összetett szó. | ⌂ A →hű² + →hó³ mellérendelő összetétele. Az indulatszói jelentés az összetételi tagok akaratnyilvánító szerepét tükrözi, míg a főnévi jelentések metonimikus kapcsolatban állnak érzelemkifejező funkciójukkal. A főnevesüléshez és a jelentésekhez vö. →hejehuja.