húgy² † A: [1131–1141/] ? Hugdi [sz.] [szn.] (MKsz. 1892–3.: 19); 1181 ? hugus [sz.] [szn.] (MNL (OL) Dl. 206827); 13. sz. eleje/ hu[ga] (KTSz.); 1372 u./ hugÿoknak |  (JókK. 29); 1490 hulgh (SzalkGl. 61.); 1577 kaza húgja (KolGl.) J: ’csillag; csillagkép, csillagzat | Stern; Gestirn’

Örökség az uráli korból. |  ≡  Vog.  (T.) kōńś; osztj.  (DN.) χus; zürj.  (Sz.) koʒ́ul; votj.  (D.) kiǯ́iľi; – szelk. k͔ı̊ška; kam. kənʒ́əγej, ki̮nʒ́igej; stb.: ’csillag’, a votjákban ’szikra’, a szelkupban ’hold’ is [uráli *kuńćɜ vagy *kućɜ: ’csillag’].  ≋  Megfelelői: tung. ōsīkta; nanáj χosekta: ’ua.’.  ⌂  A szó végi gy keletkezéséhez vö. →szügy. A szó belseji l-es változat a →hold¹ főnévvel való népetimológiás keveredésből jöhetett létre azt követően, hogy a →húgy² jelentése elhomályosult, és a szó kikopott a használatból. A 16. sz.-ban a közte és a →húgy¹ között meglevő azonos alakúság miatt is kiszorította a →csillag. A szó ma csupán néhány nyelvjárásban él összetételi tagként, ill. kifejezésekben származékként; vö. (N.) kaszahúgy ’az Orion csillagképe’  (MTsz.), (N.) kaptárhúgya ’Fiastyúk’  (ÚMTsz.), (N.) hugyozik a szeme ’hamisan ragyog a szeme’  (ÚMTsz.) stb.

☞ MNy. 54: 358; TESz.; MSzFE. húgy¹ a.; MNyTK. 124: 25, 111; NyK. 78: 121; EWUng.UN UEW. № 409