húgy¹ A: [1131–1141/] ? Hugdi [sz.] [szn.] (MKsz. 1892–1893: 19); 1181 ? hugus [sz.] [szn.] (MNL (OL) Dl. 206827); 1538 hwgÿ (Pesti: Nomenclatura F2); 1595 Huugy (Ver. 57.) J: ’vizelet | Harn’ Sz: hugyos 1171 ? [szn.] (ÓMOlv. 47); 1577 hugios (KolGl.)

húgyik × A: 1419 Hugyo [sz.] [szn.] (OklSz.); 1552 meg hudozzác [sz.] (↑); 1577 k. hugÿk [▽] (OrvK. 89); nyj. hudzsozik [sz.] (ÚMTsz.) J: ’vizel | harnen’ Sz: hugyozik 1552 (↑)

Örökség az uráli korból. |  ≡  Vog.  (T.) kośwē·ť ’vizelet’. (wēť ’víz’), końć- ’vizel; csíp ‹hangya›’; osztj.  (O.) χŏs ’vizelet’, χŏs- ’vizel’; zürj.  (Sz.) kuʒ́ ’vizelet’, kuʒ́al- ’vizel’; votj.  (Sz.) kiǯ́ ’vizelet’, ki̮ǯ́al- ’vizel, lehugyoz’; cser.  (KH.) kǝ̑ž-wət ’vizelet’ (wət ’víz’), kǝ̑ža- ’vizel’; finn kusi ’vizelet’, kuse- ’vizel’; lp.  (norv.) guǯ'ǯâ ’vizelet’, guǯ’ǯâ- ’vizel’; – tvg. kunsə ’vizelet’; szelk. kǖš ’vizelet’, kǖša- ’vizel’; kam. kənze ’vizelet’, kənzə- ’vizel’; stb. [uráli *kuńće vagy *kuće: ’vizelet; vizel’].  ≋  Megfelelői: tung. uǰik ’húgyhólyag’; olcsa huǰu ’végbélnyílás’; stb.  ⌂  A magyar szó belseji mássalhangzóhoz vö. →össze, →vessző stb. A magyar nyelvjárásokban megőrződött a szó eredeti igenévszói jellege. A szó belseji d depalatalizáció eredménye. A hugyozik esetleg a főnévből is származhat.  ≂  A →hangya szóval való kapcsolata tisztázatlan.

☞ MNy. 4: 306; TESz.; MSzFE. húgy² a.; JSFOu. 72: 392; NyK. 78: 121; EWUng.UN UEW. № 408