húg A: [1131–1141/] ? Hugdi [sz.] [szn.] (MKsz. 1892–1893.: 19); 1181 ? hugus [sz.] [szn.] (MNL (OL) Dl. 206827); 1372 u./ hugym (JókK. 74); 16. sz. eleje hogunk (LevT. 1: 89); 1560 k. hűgha [-a birtokos személyjel] (GyöngySzt. 1271.); 1781 hugáját (NSz.) J: 1 1372 u./ ’(fiatalabb) nő kedveskedő megszólításként | 〈als liebkosende Anrede an eine (jüngere) Frau〉’ (); 2 1380 k. ’nőtestvér | Schwester’ (); 3 1470 ’unokahúg | Nichte’ (SermDom. 2: 87); 4 1519 k. ’apáca | Klosterfrau, Nonne’ (DebrK. 264); 5 1585 ’fiatalabb nőtestvér | jüngere Schwester’ # (Cal. 993)

Ismeretlen eredetű. |  ⌂  A húga(1781: ) változat az E/3. személyű birtokos személyjel megszilárdulásával keletkezett, és eredeti jelentése ’vkinek a leánytestvére’. Az 5. jelentés az elsődleges 2. jelentésből keletkezett a fogalmi kör szűkülésével. Így vált a húg a néne (→néni) ellentétes értelmű párjává. A 4. jelentés a lat.  (k.), (h.) soror ’nővér; apáca’ alapján keletkezett; a jelentéstanhoz vö. →barát.  ⚠  Az oszétból való származtatása kevésbé valószínű.

TESz.; MSFOu. 151: 196, 263; EWUng. unoka-