hórukk A: 1900 hó-rupp (ÚMTsz.); 1936/ hórukk (Kelemen J.: Mondsz. 61) J: ’〈egyidejű erőkifejtés irányítására használt vezényszó〉 | 〈Ausruf als Arbeitswort beim Heben und Transportieren schwerer Gegenstände〉’
Német jövevényszó. | ≡ Ném. hau ruck, ho ruck ’hórukk’ [< ném. rucken ’hirtelen meglök, mozdít, tol’]. Vö. még ném. Hauruck ’útépítő munkás; pályamunkás; előmunkás’. ⌂ A szó jelzőként olyan szerkezetekben fordul elő, mint pl. hórukk munka ’nehéz fizikai munka’.
☞ TESz.; EWUng.→ rukkol