hórihorgas A: 1598 Hori horgas (Baranyai Decsi: Adag. 3: 186); 17. sz. vége Hórihorgas (Thaly: VÉ. 2: 256); nyj. hirihorgas (ÚMTsz.) J: ’magas növésű, nyurga személy; magas tárgy | baumlang, hochgeschossen 〈Person, Gegenstand〉’ #
Játszi szóalkotás útján keletkezett ikerszó. | ⌂ A horgas ’görbe, ívelt’ (→horog) melléknévből jött létre; kialakulásmódjához vö. →celecula, →diribdarab stb. Utótagját az magyarázza, hogy a nagyon magas, sovány ember gyakran hajlott testtartású. A hórihorgas első szótagi hosszú ó-ja érzelmi töltésű nyúlás eredménye.
☞ TESz.; EWUng.→ horog