hónalj A: 1435 k. hanal (SoprSzj. 6.); 1510 holnalÿg (MargL. 144); 1767 Hónalja (Pápai Páriz–Bod: Dict. Pampǐnārius a.) J: 1 1435 k. ’a felső kar töve alatti mélyedés | Achselhöhle’ # (↑); 2 1585 ’a növény törzse, szára, ága és a belőle kinövő levél, ág, hajtás közötti hely | Blattwinkel, Astwinkel einer Pflanze’ (Cal. 345); 3 1767 ’kacs; fattyúhajtás, hónaljhajtás | Ranke; Nachtrieb, Nebenschoß’ (↑); 4 1909 ’egy nyalábnyi learatott gabona, marok | eine Handvoll abgemähtes Getreide, Garbe’ (NyF. 56: 27)
Összetett szó. | ⌂ A →hón + →al, ill. alj ’alsó rész’ főnevekből keletkezett, jelöletlen birtokos jelzős alárendeléssel. Az eredeti alak hónal volt. Ritkán E/3. személyű birtokos személyjeles alakban is előfordult: hónalja (1533: Murm. 745.); vö. még (N.) hónom alja, hónod alja (Imre: FelsSz.). Hasonló szemlélethez vö. zürj. (V.) kun-le̮s ’az ing hónalji része’; votj. (Sz.) kun-ul ’hónalj’; stb. ⌂ A 2. jelentés metafora; a 4. jelentés metonímia az 1. jelentés alapján. A 3. jelentés önállósulással jött létre a (N.) hónaljvessző, hónaljhajtás összetételekből.