hókony × A: 1725 hokkon (PRT. 12: 474); 1730 hokon (PRT. 9: 547); 1734 hókkony fejszét (MNy. 75: 379); 1838 Hókony (Tsz.) J: ’kis fejsze, kis balta | kleines Beil, kleine Axt’
Német (baj.-osztr.) jövevényszó. | ≡ Ném. (baj.-osztr.) hacken, (h. baj.-osztr.) hǫkka: ’balta, fejsze; kapa’, – ném. Hacke ’kapa; csákány’, (N.) ’balta, fejsze’ [< ném. hacken ’(meg)kapál; felaprít, hasít’]. ⌂ Az on > ony szóvégből korai átvételre következtethetünk; vö. →bükköny, →furmány stb. ⊚ A dunántúli nyelvjárások szava. ≁ Nem tartoznak ide: (R.) hókony ’hajóborda’ (1784: Baróti Szabó: KisdedSz. 10); (N.) hókkon, hókony ’holt meder, holtág’ (ÚMTsz.); mindkettő ismeretlen eredetű.
☞ TESz.; EWUng.