hív² A: 1372 u./ hywÿ (JókK. 38); 1585 e. huͤueiuel (NySz.) J: 1 1372 u./ ’vkinek a követője; vkihez ragaszkodó személy | Anhänger; Getreue(r)’ # (); 2 1526 ’vallási közösség tagja | Gläubige(r)’ (SzékK. 42); 3 1790 ’vkinek a szerelmese | Geliebte(r)’ (NSz.)

Szóhasadás szófajváltással. |  ⌂  A hív- (→¹) ’hűséges’ melléknév főnevesülése. Csak többes számban vagy birtokos személyjellel használatos.

TESz.; EWUng. ¹