hím¹ A: [1093–1095] ? Himudi [sz.] [hn.] (PRT. 1: 591); 1138/ ? Heímu [szn.] (MNy. 32: 132); * 1000/ 12. sz. ? Chimudi [sz.] [hn.] (PRT. 1: 590); 1395 k. hy̋m (BesztSzj. 1035.); 1494 Hymffy [szn.] (Neumann: Registrum 881.); 1774 hém (MNy. 50: 500) J: 1 1395 k. ’kandisznó, vadkan | Eber’ (↑); 2 1405 ’a megtermékenyítő nemhez tartozó élőlény | männliches Lebewesen 〈auch in der Bot〉’ # (SchlSzj. 1984.)

Örökség az uráli korból. |  ≡  Vog.  (T.) kom ’férfi’; ? zürj.  (Sz.) komi ’zürjén’; ? votj.  (Sz.) vi̮ži̮-kum ’rokonok, barátok’ (vi̮ži̮ ’tő, gyökér; nemzetség, törzs’); – szelk. k͔up, k͔um ’ember’ [feltehetőleg uráli *koje-mɜ ’ember, férfi’]. Az -m névszóképző már az uráli korban a szótőhöz kapcsolódhatott (az uráli alapszóhoz vö. →here; vö. még →húsz).  ⌂  Az eredetileg veláris hangrendű szó ősm. *i̮ > óm. i változással lett palatálissá, de ez a hangrend csupán a 17. sz.-ban vált általánossá (vö. hímja [E/3. személyű birtokos személyjeles alak]  (1519: JordK. 170); 1608 hímok többes számú alak stb.). Az 1. jelentés szűküléssel keletkezett a 2.-ból.  ⌂  A régi tulajdonnevek (↑) a →hím² adatai is lehetnek.

☞ JSFOu. 30/5: 103; TESz.; MSzFE.; EWUng.→ here, hímpor, húszUN UEW. № 332