hét¹ A: 1067 k./ ? Hethe [sz.] [szn.] (Györffy: DHA. I: 184); [1200 k.] Hetumoger (An. Prologus); 1383 Heethaas [hn.] (OklSz.); 1416 u./¹ hèt (BécsiK. 10) J: ’hatnál eggyel több | sieben’ # Sz: hetes (†) 1015 ? Hetÿs [hn.] (Györffy: DHA. I: 74); 1559 hetes ‹mn› (OklSz.) | heted 1372 u./ heted ’hetedik | siebenter’ (JókK. 158) | hetedik 1416 u./³ Hetedik (AporK. 166)
Örökség az ugor korból. | ≡ Vog. (T.) sǟt, (Szo.) sāt; osztj. (V.) läwət, (DN.) tȧpət: ’hét ‹számn. és fn.›’ [ugor *ϑäptɜ (< *säptɜ) ’hét ‹számn›’]. Az ugor alapnyelvben feltehetőleg ősiráni jövevényszó; vö. óind saptá ’ua.’. Az ugor nyelvek népköltészetében – az ugor kori hetes számrendszer emlékeként – a hét rendszerint mint a sokaság, nagy mennyiség kerek számmal való megnevezése szerepel. A szó eleji h feltehetőleg a hét előtt álló →hat² analógiájára keletkezett.
☞ MNy. 9: 394; TESz.; MSFOu. 151: 313; Ligeti: TörK. 134; UEW. 844; EWUng.→ hét², hétalvó, hetevény, hétszilvafás, hetven, szeptemberUN UEW. № 1749