hé² A: 1420 k. He, hee (ÓMOlv. 283); 1808 Héh (NSz.) J: ’〈indulatszó〉 | 〈Interj.〉’ #
Onomatopoetikus eredetű. | ⌂ Spontán hangkitörésből keletkezett. Összefüggésben áll a →he, →hej, →hű² indulatszavakkal. A legrégibb és ma is a legjellemzőbb funkciója a figyelemfelkeltés és a udvariatlannak, durvának ható megszólítás. A nyelvjárásokban terelőszóként is él. Hasonló onomatopoetikus szavak: lat. heus ’‹indulatszó a figyelem felkeltésére›’; ném. he ’ua.’, (bajor) hü ’‹kocsisok megszólítására›’; fr. hé ’‹indulatszó a figyelem felkeltésére›’; stb.