ház A: 1093/ Kerekyghaʒ [hn.] (MNL (OL) Dl. 78592); 1193 Faeregíaza [hn.] (ÓMOlv. 53); 12. sz. vége/ hazóá (HB.); 1470 hoza (SermDom. 2: 718); 1560 haasz (GyöngySzt. 646.) J: 1 1193 ’épület, építmény | Gebäude’ (↑); 2 12. sz. vége/ ’lakóhely; tartózkodási hely | Wohnort; Aufenthaltsort’ (↑); 3 1256 ? ’lakóház; épület | (Wohn)haus’ # (OklSz.), 1372 u./ ’ua.’ (JókK. 7); 4 1395 k. ? ’szoba | Zimmer’ (BesztSzj. 509.), 1416 u./² ’ua.’ (MünchK. 20ra); 5 1416 k./² ’háznép, család | Geschlecht; Familie’ (MünchK. 88vb); 6 1535 k. ’palota; vár | Palast; Burg’ (MonÍrók. 3: 129); 7 1587 ’háztartás | Haushalt’ (SzT.); 8 1664 ’csigahéj | Schneckengehäuse’ (Lippay: PosoniK. 2: 237); 9 1694 ’hosszabb ideig, több nemzedéken át vezető szerepet játszó, befolyásos család, dinasztia | Dynastie’ (SzT.); 10 1792 ’üzletház, cég | Handelshaus, Firma’ (NSz.); 11 1832 ’színházi nézőtér | Zuschauerraum im Theater’ (NSz.); 12 1857/ ’szerkezet, műszer védő tartója | Gehäuse’ (NSz.); 13 1869 ’képviselőház | Abgeordnetenhaus’ (NSz.) Sz: házas 1303/ Heghazas [hn.] ’olyan személy, akinek háza van | Haus habend’ (Györffy: ÁMTF. 1: 86) | házi 1405 k. haʒi (SchlSzj. 1811.); 1987 megírni a házit ‹fn› ’házi feladat | Hausaufgabe’ (EstiH. 1987. dec. 19.: [12]) | házikó 1595 Haziko (Ver. 17.) | házias 1834 háziasabb (Regélő 1834. aug. 31.: 561); 1842 házias (NSz.)

Örökség a finnugor korból. |  ≡  Osztj.  (V.) kat ’ház’; zürj.  (Sz.) ker-ka ’ház, szoba’ (ker ’gerenda’); votj.  (Sz.) kor-ka ’ház’ (kor ’gerenda’); cser.  (KH.) kuδǝ̑ ’cseremisz nyári kunyhó’; md.  (E.) kudo, (M.) kud ’ház, lakószoba’; finn kota ’sátor, lapp kunyhó’; lp.  (norv.) goatte ’ua.’ [fgr. *kota ’sátor, kunyhó, ház’, amely < előárja vagy korai ősárja eredetű; vö. óind kuti- ’kunyhó, viskó’; újperzsa kad ’ház’; stb.]  ≋  Széles körben elterjedt vándorszó; vö. török kota ’ház’; tamil kuṭi ’ház, kunyhó’; stb. A finnugor korban fakéregből, állati bőrökből készített sátorfélét vagy földkunyhót jelenthetett. A szó belseji fgr. *t > m. z hangváltozáshoz vö. →kéz, →száz stb. A jelentések összefüggéséhez vö. lat. domus ’ház; a család otthona; tartózkodási hely; haza; háznép; háztartás’; ném. Haus ’épület; otthon; háznép, cselédség; nemzetség; uralkodóház; képviselőház, országház; védődoboz, tok’; stb.

☞ NyK. 39: 260; TESz.; MSzFE.; MSFOu. 151: 272; IUSprK. 44; MTud. 35: 246; EWUng.→ -beli, egyház, fegyház, fel-¹, fogház, gyöngy-, haza², házas, háztűznéző, honn, huta, kávéház, kór-, men-, név-, ország-, őr-, rak-, semmiházi, szarházi, szék-, szín-², tár-UN UEW. № 370

házas A: 1416 u./¹ hazaſſág [sz.] (BécsiK. 2) J: ‹mn› 1416 u./¹ ’nős, férjezett | verheiratet’ # | ‹fn› 1495 e. ’házasfelek, házastársak 〈csak többes számban〉; házasember, nős ember, férjes asszony | Eheleute 〈nur im Pl〉; Verheiratete(r)’ # Sz: házasság 1416 u./¹ (↑) | házaskodik 1416 u./¹ hazaſkodnatoc ’férjhez megy, házasságra lép | heiraten’ (BécsiK. 2) | házasulandó 1474 haʒaſolando (BirkK. 4) | házasít 1507 haʒasÿtaſſoktul [sz.] ’megházasít | verheiraten 〈trans.〉’ (NyIrK. 6: 187); 1937 ’bort házasít, vág, megnyes | verschneiden 〈Wein〉’ (Sauvageot: MFrSz.) | házasul 1513 hazaſwlathlan [sz.] (CzechK. 150) | házasodik 1550 házaſsottac meg [d-t] (Sztárai: ComMatr. 49)

Jelentéselkülönülés. |  ⌂  A házas ’olyan személy, akinek háza van’ (→ház) származékszóból keletkezett. A konkrét > elvont jelentésváltozás már korán végbemehetett, esetleg ótörök példa alapján; vö. ótörök ̄ǟv ’ház, sátor’ > csuv. avlan-; tat. ö̌jlen-; oszm. evlen-; stb.: ’házasságot köt’; vö. még csuv. avlannǝ̑; tat. ö̌jlängün; oszm. evli; stb.: ’nős, férjezett’, az oszmánban ’elszállásolt’ jelentésben is.  ≋  Vö. még blg. дoм ’ház’ > blg.  (N.) зaдoмя́вaм ce ’házasságot köt’; ol. casa ’ház’ > ol. accasarsi ’házasságot köt’; stb.

☞ TESz. ház a.; EWUng.→ ház, név-, vad-UN UEW. № 370