hát¹ A: 1109 er hat [hn.] (MNL (OL) Dl. 11); 1351 haat (OklSz.) J: 1 1109 ’szélesebb tetejű magaslat, földhát | Erdrücken; Erdoberfläche’ # (↑); 2 1372 u./ ’a testnek a mellső oldallal ellentétes felülete | Rücken 〈des Körpers〉’ # (JókK. 21); 3 1570 ’vminek a hátsó, túlsó fele v.oldala | Rückseite’ (SzT.); 4 1572 ’a hátat borító állati szőrzet; a ruhának a hátat borító része | Rückenteil 〈eines Tierfelles, des Kleides usw.〉’ (MNy. 56: 384); 5 1818 ’támla | Lehne’ (Márton J.: MNSz.–NMSz. Ancon a.) Sz: hátú [csak szókapcsolatban] 1393 hatowzo (OklSz.) | hátulsó 1536 hatulſo (Pesti: Fab. 26) | hátrál 1748 hátrálta (NySz.) | hátsó 1828 Hátsó (NSz.) | hátralék 1848 hátralék (Szily: NyÚSz.) | hátrány 1850 Hátrány (Szily: NyÚSz.) R: hátra 1416 u./³ ? Hatra (AporK. 1); 1490 hatra (SzalkGl. 153.) | hátul 1462 haathwllya [r.] (OklSz.) | hátulja 1462 haathwllya ’egy tárgy hátsó, hátulsó része | hinterer Teil eines Gegenstandes’ (OklSz.)

Örökség az uráli korból. |  ≡  Vog.  (É.) χūtäı̊̕ ’mögé’; osztj.  (J.) juw kutəʌnə ’a fa árnyékában’ (juw ’fa’); – szelk. qottä, qott ’hanyatt’ [uráli *kuttɜ ’hát’].  ⌂  A szó belseji *tt > m. t hangváltozáshoz vö. →hat², →lát stb. A magyar jelentések metaforikusan, ill. metonimikusan keletkeztek az eredeti 2. jelentés alapján. A hátsó, hátralék, hátrány nyelvújítási származékok.  ⌂⇒  A magyarból: rom. hat ’mezsgye; ugar’.

☞ Humboldt 3: 339; TESz.; MSzFE.; EWUng.→ hepehupásUN UEW. № 434