hárint ∆ A: 1519 k. harinthatod [sz.] (DebrK. 445); 1580 harentanoioc (NySz.); 1616 haréntani [sz.] (NySz.); 1632 el hárintása [sz.] (NySz.) J: 1 1519 k. ’rárak, ráterhel, odatol, ráhárít vkire vmit | aufbürden, zuschieben’ (↑); 2 1532 ’osztályrészül juttat, kiszab rá | zufallen lassen; auferlegen’ (TihK. 213); 3 1588 ’megszerez, magáévá tesz | aneignen’ (NySz.); 4 [el~] 1617 ’elhárít | abwenden’ (NySz.); 5 1664 ’rátesz; rákapar | darauflegen; daraufscharren’ (NySz.)
háramlik [1] A: 1527 haranleek [▽] (ÉrdyK. 429); 1598 haránlik, háránlik (NySz.); 1621 Hárámlani [sz.] (Szenczi Molnár: Dict.); 1696 háromlik (NySz.); 1763 Háramlani [sz.] (NSz.) J: 1 1527 ’rámegy, átterjed | auf etw, auf jmdn übergehen, übergreifen’ (↑); 2 1598 ’osztályrészül jut vkinek, hárul vkire | auferlegt werden’ (NySz.); 3 1635 ’vonatkozik vmire, vkire | sich auf etw, auf jmdn beziehen’ (NySz.)
hárant ∆ A: 1527 harantanaam (ÉrdyK. 542); 1533 haronytanak (NySz.); 1794 hárántotta (NSz.) J: ’áthárít, másra tol | aufbürden, zuschieben’
hárogat ∆ A: 1536 harogatÿa [t-j] (Pesti: Fab. 66); 1621 Hárogatom (Szenczi Molnár: Dict.) J: 1 1536 ’elhárít | abwenden’ (↑); 2 1621 ’összegyűjt, összekotor | sammeln zusammenscharren’ (↑)
hárít A: 1552 haritſad (Heltai: Dial. C3b); 1585 el hárítás [sz.] (Cal. 307); 1650 harétásában [sz.] (NySz.) J: 1 1552 ’másra tol, osztályrészül juttat | aufbürden, zuschieben’ # (↑); 2 [el~] 1586 ’eltaszít; elhárít | wegstoßen; abwenden’ (NySz.); 3 1621 ’összegyűjt, összekotor | sammeln, zusammenscharren’ (Szenczi Molnár: Dict.)
háródik † A: 1584 harodgyec (NySz.) J: ’áthárul | jmdm zufallen’
hárul A: 1604 ki ... harulhat [sz.] (Szenczi Molnár: Dict. Ineluctábilis a.); 1624 hárulna (NySz.) J: 1 1604 ’kivergődik vhonnan, vmiből | sich herausarbeiten’ (↑); 2 1624 ’osztályrészül jut | zufallen, auferlegt werden’ # (↑); 3 1771 ’kiküszöbölődik | eliminiert werden’ (NySz.)
Örökség, a szótő valószínűleg uráli kori, magyar képzéssel. | ≡ A tőhöz vö. osztj. (É.) χor ’folyószakasz, folyókanyar(ulat)’; zürj. (Lu.) ki̮ri̮še̬n ’sanda szemmel; gyanakvó’; votj. (Sz.) ki̮ri̮ǯ ’görbe, ferde; hamis, álnok’; – jur. χara ’görbe, ferde; folyókanyarulat; tartozás, adósság’; szelk. k͔arengdel ’ferde’; kam. kara- ’tekeredik, kanyarodik, csavarodik’ [uráli *kurɜ ’görbe, ferde; (meg)görbít, (meg)hajlít, ferdít’]. ⌂ Nem zárható ki, hogy ez az uráli tő végső soron valamilyen módon a →harag szóval, valamint ennek azonos tövével is összefüggésben állhat. A végződések különféle igeképzők. A konkrét > elvont jelentésváltozás magyar fejleménynek tűnik. ∼ Idetartozik: háradék ’összegereblyézett széna- v. szalmacsomó, kaparék’ (Baróti Szabó: KisdedSz. 100). ⚠ Onomatopoetikus magyarázata, ill. a →harizsál, →horol szavakkal való összefüggése kevésbé valószínű.
☞ NyK. 69: 168; TESz. háramlik a.; MSzFE. hárul a.; Benkő: FiktI. 106; EWUng.UN UEW. № 425