hámoz [1] A: 1416 u./¹ meghamzotta (BécsiK. 203); 1512 k. hamoz (WeszprK. 26); 1574 hámosz (NySz.) J: 1 1416 u./¹ ’felületi rétegét leválasztják, felületi rétegéből kifejti | schälen’ # (↑); 2 [ki~] 1519 k. ’homályos, nehéz szövegbeli tartalmat kifejt, megért | herausbekommen und verstehen’ (DebrK. 211)

hámlik [1] A: 1527 fel hamlot (ÉrdyK. 561); 1566 fel hámolt (NySz.); 1590 foͤl hamlyk [▽] (Szikszai Fabricius: LatMSzj. 95) J: ’pikkelyesedik, korpásodik, vedlik | sich schuppen, sich abhäuten’ #

hánt A: 1551 hamta (NySz.); 1566 hantani [sz.] (NySz.) J: 1 1551 ’hántással kialakít | mit Schälen ausbilden’ (↑); 2 1566 ’felületi rétegét leválasztja | schälen’ # (↑) Sz: hántol 1843 meghántol (Bloch Anschalmen a.)

hám² A: 1807 Hám (MagyFűvészk. 22) J: 1 1807 ’növényi mag belső héja, hártyája | Häutchen 〈an Pflanzensamen〉’ (↑); 2 1833 ’egy fajta szövetréteg, amely az emberi és állati test külső és belső felületeit borítja | Oberhaut’ # (Szily: NyÚSz.)

A szócsalád alapja, a hámoz, hámlik valószínűleg alapnyelvi örökség uráli kori tővel, magyar képzéssel. |  ≡  A tőhöz vö. vog.  (P.) nē̮rkamtul ’dióhéj’ (nē̮r ’dió’); zürj.  (Ud.) kome̮ľ ’‹gyümölcs, főzelékféle, burgonya› héja, hüvelye’; votj.  (Sz.) kumeľ ’a hársfaháncsnak lehámozott külső kérge’; cser.  (KH.), (U.) kom ’kenyérhéj, gyümölcshéj’; finn kamara ’bőrkéreg, fejbőr, heg’; – jur. śāw, śem ’pikkely’; szelk. qå̄m ’halpikkely’; kam. kåm ’pikkely’; stb. [uráli *kama ’héj’, ’? lehánt, meghámoz’].  ⌂  A végződés -z, ill. -l igeképző. Ezek egy feltehető igei tőre utalnak, így egy eredeti igenévszóval kell számolnunk. A hánt ennek következtében -t műveltető képzővel alakult származéka az igenévszó igei realizációjának.  ⌘  A szaknyelvi hám nyelvújítási elvonás eredménye a hámoz, ill. hámlik igékből.

☞ Vir. 1945: 217, 421; TESz.; MSzFE. hámlik a.; Benkő: FiktI. 47; EWUng.→ hamis, háncsUN UEW. № 233