háládatos A: 1531 haladatos (TelK. 32); 1621 Háládatoſság [sz.] (Szenczi Molnár: Dict.); nyj. hálladatos (Bálint: SzegSz.) J: 1 1531 ’hálás | dankbar’ # (↑); 2 1850 ’haszonnal járó, kifizetődő | (sich) lohnend’ (NSz.) – De vö. 1604 Hala adatoſſag [sz.] ’hálás | dankbar’ (Szenczi Molnár: Dict. Gratitúdó a.)
háládatlan A: 1557 Háladatlanságot [?✐] [sz.] (TESz. háládatlan a.); 1585 Háládatlantib [ɔ: Háládatlanúl] (Cal. 536); nyj. hálladatlan (Bálint: SzegSz.) J: 1 1557 ’hálátlan | undankbar’ # (↑); 2 1780 ’eredménnyel nem járó, olyan, amely nem éri meg az árát, az utánajárást | nicht lohnend’ (NSz.) – De vö. 1513 haala adatlan ’hálátlan | undankbar’ (NagyszK. 83)
Szóösszerántás. | ⌂ A hálaadatos ’hálás’ (↑), ill. a hálaadatlan ’hálátlan’ (↑) összetételekből keletkezett. Ezek a →hála + önálló szóként nem adatolt adatos ’adakozó, bőkezű’, ill. adatlan ’szűkmarkú, zsugori, irigy’ szavakból keletkezett, amelyek az →ad jelöletlen, tárgyi, alárendelő származékai. Az összetételek a hálát ad szókapcsolaton nyugszanak (halat aduan (1372 k./: JókK. 23)); vö. még hálaadás ’köszönetmondás’ haala adaaſokath (1493 k.: FestK. 181); hálaadó ’hálás, köszönetteljes’ hala adok uagunk (1532: TihK. 17). Ezek kialakulásában a hálálatos, hálálatlan (→hála) is közrejátszhatott.