huruba × A: 1708 Huruba (Pápai Páriz: Dict. 270); 1717 e./ hurabáját (NySz.); 1777 húrúba (NSz.); 1807 Hurba (Márton J.: MNSz.–NMSz.) J: ’viskó, putri | armselige Hütte’
Vándorszó. | ≡ Rom. hrubă ’verem, pince; kunyhó, viskó’, [végartikulussal] hruba ’ua.’, (N.) ’kürtő’; le. (N.), (R.) gruba ’verem’; ukr. груба ’kályha, tűzhely’; or. (N.) груба ’cserépkályha, kürtő’ stb. Forrása: valószínűleg ném. Grube ’mélyedés; üreg sír’. ⇒⌂ A magyarba a románból és az ukránból került át a szó eleji mássalhangzó-torlódás feloldásával. ⌂ A szóvégi a-hoz vö. →áfonya.
☞ Tamás L.: UElR.; TESz.; EWUng.→ gereblye