hupikék A: 1669 hupi kékeket (NySz.); 1814 Iuhpikék (NSz.); 1838 Kupikék (Tsz.); 1851 kopikék (NSz.); 1873 hoppikék (NyK. 10: 333) J: ‹fn› 1669 ’kék folt mint a verés helye | blauer Fleck 〈durch Schlag, Hieb〉’ () | ‹mn› 1 1820 ’kék, szederjes | bläulich, mit blauen Flecken’ (NSz.); 2 1853/ ’rikítóan kék; ízléstelen | knallblau; geschmacklos’ # (NSz.)

Összetett szó. |  ⌂  Az önálló szóként nem adatolt hupi és a →kék szintaktikailag bizonytalan alárendelő összetétele. A hupi származékszó egy fiktív tőből, amely összefügg a →huppan szócsaládjának tövével. A szóvég -i kicsinyítő képző; vö. →csacsi, locsi-pocsi (→locspocs) stb. Jelentése valószínűleg ’ütés; verekedés’. Az összetétel szemléleti alapja az, hogy az ütések következtében a bőrön kék foltok keletkeznek; vö. kék ’‹ütés helye›’  (1585: Cal. 1120). A hupi jelentésének elhomályosulása után a nyelvérzék az előtagot nyomatékosító értelműnek fogta fel; vö. hupipiros ’rikító vörös’  (1862: NSz.); hupilila ’rikító világoskék’  (1911: BorsszemJ. 1911. máj. 28.: 4); hupiszőke ’világosszőke’  (1942: Melich-Eml. 51) stb.

Melich-Eml. 51; TESz.; EWUng. huppan, kék