hunyor A: 1395 k. humior (BesztSzj. 380.); 1405 k. hunior (SchlSzj. 886.); 1435 k. himur (SoprSzj. 217.); 1577 huniar (KolGl.); 1578 húnyor (Gombocz E.: BotTört. 45) J: 1 1395 k. ’páfrány | Farnkraut’ (↑); 2 1500 k. ’a boglárkafélék családjába tartozó, mérgező hatású növény | Nieswurz’ (CasGl. 32.); 3 1577 ’〈különféle növények megnevezéseként〉 | 〈zur Benennung anderer Pflanzen〉’ (↑)
Származékszó. | ⌂ A →huny ’becsuk ‹szemet›’ igéből keletkezett -r névszóképzővel; vö. →csokor, →fodor stb. Az -r képző tulajdonképpen azonos az -r gyakorító képzővel, és névszóképzőként csak ritkán fordul elő. – A szó a megnevezett növények altató hatásán alapul. Hasonló szemlélethez vö. ukr. сп’ячка ’beléndek’ < ukr. спати ’alszik’; vö. még →zászpa. ⊚ 2. jelentésében növénytani szakszóként is él.
☞ MNy. 10: 22; Pais-Eml. 331; D. Bartha: Szóképz. 82; TESz.; Kylstra-Eml. 23; EWUng.→ huny